Szabó Ádám: A Tauroktonosz jelenet csillagképeinek összekötő eleme
A Krisztus születése utáni első négy évszázadban, a római vallási élet egyik jellegzetes jelensége volt, a perzsa nevet viselő Mithras alakja körül kialakult misztériumvallás.
A bonyolult liturgiájú kultusz dogmatikai, etikai tanításainak, a hívők beavatási szertartásainak részletes ismertetése nem e dolgozat keretei közé tartozik, elegendő itt most arra utalni, hogy e tanítások és rítusok igen sok hasonlóságot mutatnak a kereszténységével, valamint arra, hogy a Kr.u. 4. században valójában e két vallás között dőlt el Európa - s a fél világ - szellemi-lelki jövőjének sorsa.
A Mithras-kultusz eme kétségkívül világpolitikai jelentőségű szerepéhez képest megdöbbentően kevés az, amit e vallás hívei önmagukról, hitükről, gondolataikról, közösségeik belső rendjéről az utókorra örökítettek. Ennek oka rendkívül egyszerű: Mithras kultusza misztérium-vallás volt, hívei a bonyolult beavatási folyamat minden egyes lépcsőjénél szent esküt (sacramentum-ot) tettek,hitük titkait nem árulják el a beavatatlanoknak, s ezt az esküt nagyon szigorúan meg is tartották. Jellemző erre Tertullianus esete, aki, bár ismerte e misztériumot, harcos keresztény hittudósként, egyháztanító-apologétaként is csak általánosságokat ír a kultuszról, de a misztériumok lényegi kérdéseit nem taglalja. Így aztán összefüggő szöveges források híján jószerivel csak a kultusz képi - főként kőplasztikai - emlékeinek értelmezése segítheti hozzá a mai kutatót az eredeti lényeg megismeréséhez, és ezek közül is főleg az alább részletesen tárgyalandó, a Római Birodalom valamennyi területén száz- és ezer- számra ismétlődő bikaölő Mithras (Mithras tauroktonosz) képe.
A bikaölő Mithras képe
E jelenet leírása a következő: Mithrast a fején frígiai sapkát, vállán lengő katonai köpenyt - chlamys - testén ujjas tunikát és redőzött szárú perzsa nadrágot viselő fiatal istent egy jobbra törő, lábaira roskadó hatalmas bika hátán látjuk, amint, bal lábával rátérdel, jobb lábával az állat elnyúló hátsó lábára tapos. Bal kezével, orránál fogva a bika fejét hátrafeszíti, a jobb kezében tartott tőrt, pedig az állat nyakába döfi. Arcát - következetesen - hátrafelé fordítja, nem tekint áldozatára. A kétalakos küzdelmi jelenetet, kísérő alakok sokasága köríti, ezek száma nem, de elhelyezkedésük - tehát Mithras és a bika alakjához való viszonyuk - következetesen állandó, Britanniától az Eufrátesz-ig, illetve az I.-től a IV.-ik századig. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy a kép - mint azt a legutóbbi évtizedek kutatásai bebizonyították - csillagászati vonatkozású, így az egyes alakok egymáshoz való viszonya stabilnak tekinthető.
E mellékalakok többnyire a következők: A tauroktonosz - csoportot két fáklyatartó (dadophorosz) ifjú fogja közre, nevük - sok-sok feliratos forrás alapján - Cautes és Cautopates. A két alak azonos ruházatot visel, beállításuk, egész habitusuk megegyező, rokonhangzású és jelentésű nevük, iker mivoltukra (Gemini) utal. Mithras lengő köpenyének csücskén, egy holló (Corax) ül. Közvetlenül mellette a bika magasra emelt farka egy - ritkábban három búzakalászban (Spica) végződik. A bika hasa alatt egy skorpió (Scorpius) akasztja fogó-ollóit az állat heréibe. A döféstől földre roskadó bika hasa alatt - de gyakran a kép/relief keretére szorulva, tehát magától a bika testi mivoltától elkülönítve, egy hullámzó testű kígyó (Hydra) kúszik végig a kép egész hosszán. Fejét magasra emeli, a bika vállán ejtett vérző seb közelébe. Ritkábban látunk olyan kultuszképet is, amelyen a kígyó a kratér szájához emeli a fejét. A kígyó testének közepe táján, egy sörényes oroszlán (Leo) és egy nagy kétfülű borkeverő edény (Crater) látható; ezek gyakorta kompozicionális egységet alkotnak, például úgy, hogy a kratér a fekvő oroszlán mancsai között foglal helyet. A kísérő alakok sorát, egy kis kutya (Canis minor) alakja zárja le, amely a bikával szemben annak szügyére ugrik, teste, mint egy 45°-os szöget zár be a kép alapsíkjával, feje a kígyó feje mellett a vérző sebbel szemközt helyezkedik el.
A művészileg feszes kompozícióba foglalt jelenet alakjaiban, a kutatás, hosszú évtizedek magyarázási kísérletei után, csak legutóbb ismerte fel a fentiekben már jelzett csillagképek transzponált megjelenítését. Hogy ez valóban így van, azaz a jelenet az égbolton játszódik azt kétségtelenné teszi, hogy valamennyi ábrázolás jobb és bal felső sarkában ott látjuk Sol és Luna, tehát a Nap és a Hold ábrázolását akik az egész jelenet kozmikus keretét adják meg. (Ugyanezt a kozmikus hátteret teremti meg a sok ábrázoláson felbukkanó barlang - jelkép, amely az ókori gondolkozásban a világmindenség, a Kozmosz szimbóluma volt.)
Az elmondottak alapján nem vitás, hogy a jelenet két fő alakja közül a bika nem más, mint a Taurus constellatio ábrázolása, Mithras pedig bizonyára a Taurustól Északra, vele azonos csillagászati hosszúságon található, frígiai sapkát és lebbenő chlamyst - viselő mitológiai hős, a Perseus csillagkép megjelenítése.
E magyarázat 1975 - ben hangzott el Teheránban, ahol St. Insler a lényegét felvázolta. Nem sokkal később M. Speidel igyekezett egy nagyobb tanulmányban igazolni, hogy Mithras alakja nem más, mint a csillagkép formájában "égre emelt" nagy vadász, azaz Orión. (Ezt a magyarázatot ismételte meg később, minden olvasati kritika nélkül Jankovics M.) Ezután Tóth I. pontosított néhány kisebb részletet az ikonográfia csillagászati összefüggései terén; végül pedig D. Ulansey, mai felfogásunk szerint csaknem minden idevágó kérdést megoldott, így pl. a bikaölő Mithras alakját meggyőzően azonosította a Perseus konstelláció-jával. D. Ulansey könyve után, egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan: Mi az oka annak, hogy a Tauroktonosz-jelenettel együtt szereplő csillagképek nem alkotnak összefüggő sorozatot, azaz nem borítják be az égbolt 360°-nyi körívét, avagy ha minden ábrának megvan a csillagászati megfelelője, akkor mi az, aminek idáig nincs? E kérdés megválaszolása érdekében tekintsük át mégegyszer a rendelkezésünkre álló képet. A csillagképek sorozata - rektaszcenziójuk sorrendjében - a következő:
| Scorpius | --- | 18 h | - | 16 h |
| Hydra | --- | 15 h | - | 9 h |
| Virgo (Spica) | --- | 13 h | - | 12 h |
| Corvus | --- | 13 h | - | 12 h |
| Crater | --- | 12 h | - | 11 h |
| Leo | --- | 12 h | - | 10 h |
| Canis minor | --- | 8 h | - | 7 h |
| Gemini | --- | 8 h | - | 6 h |
| Taurus | --- | 8 h | - | 3 h |
| Perseus | --- | 8 h | - | 2 h |
Ez a sorozat, a számszerű adatok pontosan mutatják: 2 h-tól 18 h-ig terjedvén, az égboltnak pontosan 2/3-ad részét fedi le. A hiányzó 18 h - 24 h és 0 h - 2 h közötti szegmens területéről nem ábrázol egyetlen csillagképet sem a tauroktonosz - kép, s erre az eddigi kutatások semmilyen magyarázatot nem tudtak adni. Lévén, hogy meghatározott szerkezetű képről van szó, amely pontosan egy bizonyos térben elhelyezkedő csillagképeket ábrázol, így nem jöhetnek szóba, a fennmaradó hely kitöltése tekintetében, az ábrázoltak fölött-mellett elhelyezkedő egyéb csillagképek. Csak, ami a kultuszképen szerepel, az jöhet számításba és olyan összefüggésben, amely a megadott sorrendet nem változtatja - ld. 2. Ábra. -, hanem szervesen kiegészítve beilleszkedik a fennmaradt 1/3-os hiátusba, a kultuszkép alakjainak dimenzióit tiszteletben tartva. Mivel a kultuszkép összes alakjának megvan a megfelelő csillagképe, de a lehetőséget csak ugyanott - meg a csillagos égen - kell keresnünk, meg kell néznünk a kultuszkép és az égbolt, a vázolt összefüggésekbe tartozó, lehetséges ábrázolásait és constellatióit.
A kultuszkép alakjainak elhelyezkedése az égbolton
Összevetve a kultuszkép "csillagképeit" az általuk adott dimenzióban a csillagtérképpel, a vizsgálat nyomán kiderül, hogy, egy olyan lehetőség adódik, amely megoldást kínál az égbolt eme nagy "üres" felületének kitöltésére. Az ábrázolások tanúsága szerint ui. Mithras által a bika testébe döfött tőr ütötte sebből bőséges vérpatak fakadt, amelyhez az állat vállához felugró kutya és a fejét ugyanoda tartó kígyó (a Canis minor és a Hydra) emelkednek. (Ezt az igen fontos képi motívumot főként a festett ábrázolások őrizték meg számunkra; a kőplasztikai alkotásokon ez a részlet ritkán van kifaragva, az eredetileg színesre festett kőfaragványokról pedig a földfestékek egy idő után természetesen lekoptak.) Hogy ez a vérpatak eredetileg minek felelhetett meg, arról nincs kialakult határozott kép. Ha viszont a képet az égbolt ábrázolásaként fogjuk fel - ami vitán felül jogos - akkor egyértelmű: az égbolt 18 h - 24 h - 02 h közötti egyharmadát, egy égi folyó, a GalaxiaV, azaz a Tejút íveli át, pontosan megteremtve a kapcsolatot a Perseus és a Scorpius constellatiói között, kitöltve így az égbolt eddig "hiányzó" egyharmadát. Ezzel hozzátehetjük az égbolt 360°körívéhez az eddig még hiányzó 120°-nyi területet. A bika (Taurus) sebéből csorgó vér szerepének a fentiekben leírt felismerése (ez a Tejút = GalaxiaV, képi megjelenítése) olyan szerepet tölt be a tauroktonia jelenetének csillagászti alapon történő értelmezésébe, mint a gótikus templomok szentélyének bordaíveit összefogó zárókő: összeköti, és egyben rögzíti, az eddig csupán lazán illeszkedő elemeket. Csillagászati értelemben pontosan összeköti a Perseus és Scorpius rektaszcenziója között eddig tátongó űrt, a 18 h - 24-0 h - 2 h csillagóra közötti ívet. Ezzel pedig teljessé teszi az ábrázolt égbolt körívét éppúgy, mint az eddigi kutatások megmagyarázatlan hiátusát. Művészi szempontból pedig, kompozicionálisan is lezárja a bika sebéből csorgó vérhez emelkedő kígyó (Hydra) és kiskutya (Canis minor), az év őszi végét jelképező bika (Taurus) immár terméketlen genitáliáiba kapaszkodó skorpió (Scorpius) közötti kontaktust. Az első pillanatra talán furcsa azonosítását a két alakzatnak nemcsak az égbolton és a kultuszképen elfoglalt megfelelő helye indokolja. A Santa Prisca-i Mithraeum egyik felirata, "Et nos servasti eternali sanguine fuso", nyilvánvalóan a kultuszkép központi jelenetére, a "megváltásra" vagyis a bikaölésre utal, a vonatkozó szónak nemcsak vérontás, hanem mondhatni loccsantás értelmével a sanguis (a)eternalis, vagyis egy állandó jelenségre alkalmazva. Továbbá, "Mithras' bull slaying thus is the act of creation, and Mithras is the creator".Mit hoz létre, vagyis teremt a bikaölés aktusával? A Tejúthoz - GalaxiaV - több korabeli értelmezés társul, amelyek közül pár, külön-külön is, együtt is a Mithras kultusszal összefüggésbe hozható. Az antikvitás világában utat jelent elsősorban, mégpedig a Nap, az Istenek, valamint a lelkek útját és tartózkodási helyét, a másvilág felé. A Nap központi szerepe a kultuszban nem szorul magyarázatra így rajta keresztül az ő útja sem. Hasonlóképpen a többi, Istenek útjaként való értelmezés sem. A következő interpretációja a Tejútnak, ".daß die Milchstraße der Weg ist, auf dem die Seelen in das Totenreich wandern", vagyis a megholtaknak a túlvilág felé vezető útja. Ez szerint Mithras hőstette a kiloccsanó "vérfolyam" nyomán, hívei számára utat nyit a megváltott üdvözüléshez, tehát a misztériumkultusz végső értelméhez. Az általa kiloccsantott sanguis (a)eternalis tehát teremtő aktus része, amellyel az üdvözülés örök útját adta. A kultusz tanai pedig megmutatták a léleknek az utat a Tejút felé. A vérpatak és a Tejút szimbolikája közötti további szerves összeköttetést megteremti a bikaölés megváltás jellege, ezt legjobban a kiömlő vérpatakkal, - az erőszakos halál, az áldozat ősi jelképével - lehet érzékeltetni - és a "megváltást", majd lakomát időben követő, Mithras és Sol közös quadrigás útja- nyílván a létrehozott úton. Mondhatni a vérömlés lendületével, Mithras az általa nyitott úton halad elsőként a jutalom, vagyis az új élet felé. (A keresztény párhuzam itt is megtalálható; mint ismeretes, Jézus elsőként és azonnal, járja végig az általa nyitott üdvözülés útját. Az ő esetében, önfeláldozása és az oldalából kifolyó víz, - sokszor azonban vérként ábrázolva - jelenti az üdvözülés útjának megnyíltát, mai napig.) Ezzel az úttal, összefüggőnek látszik, az utolsó előtti beavatási fokozat - Heliodromus. Láttuk már, hogy a Tejút sokféle jelentése között, a Nap útjaként való interpretáció is ott van, így nem lehet véletlen, hogy a kultuszképen ennek a fokozatnak a megfelelőjét is láthatjuk, akárcsak több másiknak. Összegezve; a megváltás pillanatai egyesülnek így képben is kifejezve, a kultuszkép kitűnően megszerkesztett és minden esetben pontos jelentésekkel bíró kompozíciójában, amely csak szervesen odatartozó alakokat tűr meg magán, azokat az alakokat, amelyeket az égi táj - a Földről látható égbolt köre -, a képnek és az ábrázolt cselekmény mondanivalójának megfelelően magába foglal, és kerek egészet alkot. Így a kultuszkép jobb értéséhez adalék, a fentebb javasolt kiegészítés, mely mind a kultuszképet, mind az égboltot, mind pedig a jelentést tekintve helytálló lehet, vagyis az ábrázolt sanguis (a)eternalis, a GalaxiaV transzponált megjelenítése. A kötött terjedelem, e kérdés bővebb kifejtését nem teszi lehetővé, de bízunk benne, hogy így is hozzájárulhattunk a kultuszkép értelmezéséhez egy további elemmel.
The connecting element of the Constellation of the Tauroctonos scene
- Data to the interpretation of the Mithras cult -
Ádám Szabó, Hungarian National Museum - Dept. of Arch.
The study of the Mithras - cult accepted fully the notion that the images of the cult representations are in fact a transposed representation of certain constellations. It is, however, without adequate explication, why the depicted constellations do not extend over the 360° arch of the canopy of heaven, or, what else are there present in the cultic image which are not interpreted by astronomy? It was ascertained that the blood pouring from the neck of the bull is a transposed representation of the Milky Way, filling the space between the marginal elements of the constellation range - Scorpius and Taurus - thus the celestial arch will be complete. The symbolics of the pouring blood, as well as the remaining fragments of the cult liturgy seem to support this identification.
Rövidítések jegyzéke:
ACD Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis, Debrecen.
CIMRM M. J. Vermaseren: Corpus Inscriptionum et Monumentorum Religionis Mithriacae, Den Haag I-II, 1956-1959.
EPRO Études Préliminaires aux Religions Orientales dans l'Empire Romain, p. par M. J. Vermaseren
JMS Journal of Mithraic Studies
MM Ugo Bianchi ed. Mysteria Mithrae. Atti del Seminario Internazionale su 'La specifitá storico-religiosa dei Misteri di Mithra, con particolare riferimento alle fonti documentaire di Roma e Ostia', Roma e Ostia 28-31 Marzo 1978, Leiden 1979, E. J. Brill, EPRO 80
RE Paulys Real-Encyclopädie der Classischen Altertumwissenschaft, herausg. G. Wissowa und W. Kroll
SN Specimina Nova. Dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensis de Iano Pannonio Nominatae, Pécs
ZPE Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik
Auctores:
Apuleius: Apulei Platonici Madaurensis opera quae supersunt, Metamorphoseon Libri XI. Teubner, Lipsiae, 1955, Magyar ford.: Aranyszamár, Budapest, 1964, ford. Révay József
Tertullianus: A. Septimius Florens Tertullianus: De baptismo, Adversus Marcionem, De corona, Turnholti 1954, in. Corpus Christianorum, Series Latina I-II, Tertulliani liber de praescriptione haereticorum, Bonn 1906, in. Florilegium Patristicum IV.; Magyar nyelvű kiad.: Tertullianus művei, in. Ókeresztény Írók 12, Vanyó L. szerk., Budapest 1986, Szent István Társulat
Firmicus Matrenus: Juli Firmici Materni V. C., De errore profanarum religionum, München 1953, ed. Konrat Ziegler. Magyar ford.: A pogány vallások tévelygéseiről, Budapest 1984, Helikon, ford. Bollók János
Irodalom:
Beck, Roger: A note on the scorpion in the tauroctony, in: JMS, vol. I., no. 2, 1976, 208-299 old.
Beck, Roger: Cautes and Cautopates, in. JMS, vol. II., no. 1, 1977, 1-17.
Beck, Roger: The Mysteries of Mithras: a new account of their Genesis, in. The Journal of Roman Studies, vol. LXXXVIII, 1998, 115-128.
Bianchi, Ugo: The second International Congress of Mithraic studies, Teheran, September 1975, in. JMS, vol. I, no. 1, 1976, 77-94.
Bianchi, Ugo: Prolegomena, in.: MM 3-65.
Biedermann, Hans: Szimbólum-Lexikon, Budapest 1996.
Boll, Franz: Kleine schriften zur Sternkunde des Altertums, Leipzig 1950, Koehler-Amelang, herausg. V. Stegemann.
Campbell, A. Leroy: Mithraic Iconography and Ideology, Leiden 1968, E.J. Brill, EPRO 11.
Chadwick, Henry: A korai egyház, Budapest 1999, Osiris.
Clauss, Manfred: Die sieben Grade des Mithras-Kultes, ZPE 82, 1990, 183-194.
Clauss, Manfred: Cultores Mithrae. Die Anhängerschaft des Mithras-Kultes, Stuttgart 1992, Franz Steiner Verlag, in.: Heidelberger Althistorische Beiträge und Epigraphische Studien, herausg. von Géza Alföldy, Bd. 10.
Cumont, Franz: Textes et Monuments Figurés relatifs aux Mystéres de Mythra publiés avec une introduction critique par Franz Cumont, tome second, Bruxelles 1896, H. Lamertin, Libraire - Éditeur
Cumont, Franz: Die Mysterien des Mithra, Leipzig 1923.
Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története II, Budapest 1997, Osiris.
Gáspár Dorottya: Eskü a rómaiaknál és a sacramentum militiae, Budapest 1982, Akadémiai Kiadó.
Gasparro, G. Sfamenti: Il Mitraismo nell'ambito della fenomenologia misterica, in. MM 299-337.
Graves, Robert: A görög mítoszok, 1 - 2. Budapest 1981, Pro Memoria.
Gundel, W.: GalaxiaV, in.: RE XIII Halbband, Stuttgart, 1910, J. B. Metzlersche Buchhandlung.
Herrmann, Joachim: Csillagok. A csillagos ég Európából nézve, Budapest 1997, Magyar könyvklub.
Hinnels, John R.: The iconography of Cautes and Cautopates I: the data., in: JMS, vol. I., no. 1, 1976, 36-67.
Insler, Stanley: A New Interpretation of the Bull - Slaying Motif. In: Hommages a Maarten J. Vermaseren, M. B. de Boer et T. A. Edridge, Leiden 1978, E. J. Brill, EPRO.
Jankovics Marcell: "Csillagok között fényességes csillag". A Szent László - legenda és a csillagos ég, Budapest 1987.
Josef, Klepešta - Antonin, Rükl: Csillagképek Atlasza, Budapest 1975, Gondolat.
Menzel, Donald H.: Csillagászat, Budapest 1989, Gondolat.
Merkelbach, Reinhold: Mithras. Hain 1984. Mithraic Studies vol. I.-II., J. R. Hinnels, Manchester 1975.
Speidel, Michael P.: Mithras-Orion. Greek Hero and Roman Army God, Leiden 1980, E. J. Brill, EPRO 41.
Tóth, Stefan: Mithram esse coronam suam. Bemerkungen über den dogmatischen Hintergrund der Initiationsriten der Mithramysterien, in. ACD II, 1966, 73-79.
Tóth, István: Eine Mithraische Akklamationinschrift aus Aquincum, in. ACD X-XI, 1974-1975, 151 - 154.
Tóth, István: Das lokale System der Mithraischen Personificationen im Gebiet von Poetovio, in. Arheološki Vestnik - Acta Archaeologica 28 (Ljubljana 1977) 385-392.
Tóth, István - Zsolt, Visy: Das Große Kultbild des Mithräums und die Probleme des Mithras-Kultes in Intercisa, SN 1986, 37-56 old.
Tóth, István: Istenek a Duna partján, Comenius füzetek 3, Székesfehérvár 1991.
Tóth, István: The composition of the Intercisa Mithras-Relief, Székesfehérvár 1998. Sajtó alatt. (Alba Regia)
Turcan, Robert: Mithras Platonicus - Recherches sur l'héllénization philosophique de Mithra, Leiden 1975, H. J. Brill, EPRO 47.
Ulansey, David: Die Ursprünge des Mithraskults. Kosmologie und Erlösung in der Antike, Stuttgart 1998, Theiss. Az eredeti szöveg és megjelenés: The Origins of the Mithraic Mysteries. Cosmology and Salvation in the Ancient World, New York-Oxford 1989, Oxford University Press.
Ulansey, David: A Mithras - kultusz rejtélyei, in: Tudomány 1990. 2. sz. 70-75.
Vermaseren, M. J.: Corpus Inscriptionum et Monumentorum Religionis Mithriacae. Den Haag I-II, 1956-1959.
Vermaseren, M. J.: Mithras the Secret God., New York 1963, Barnes and Noble.
Vermaseren, M. J.: Mithras. Geschichte eines Kultes, Stuttgart 1965, W. Kohlhammer.
Vermaseren, M. J. - van Essen, C. C.: The excavations in the Mithraeum of the Church of Santa Prisca in Rom, Leiden 1965.
Vermaseren, M. J.: Mithriaca I. The mithraeum at S. Maria Capua Vetere, Leiden 1971, E. J. Brill, EPRO 16.
Vermaseren, M. J.: Mithras in der Römerzeit, in.: Die orientalischen Religionen im Römerreich, Leiden 1981, 96-120.
Zsolt, Visy: The name of Cautes and Cautopates, in. ACD XV, 1979, 51-54.
Will, Ernest: Le relief cultuel Gréco-Romain. Contribution a l'histoire de l'art de l'Empire Romain, Paris 1955, E. de Boccard, Bibl. des Éc. Fr. d'Athénes et de Rome, fasc. 183.
Zetsche-Huld, Ingeborg: Mithras in Nida - Heddernheim. Archäologische Reihe 6. Gesamtkatalog, Frankfurt am Main, 1986.
A kultusz eredetéről ld. D. Ulansey 1998, 77-79 old., legújabban ld. R. Beck, 1998, 117-125 old., továbbá a rendkívül nagy irodalom felsorolására, amely még tárgyalja, itt nincs lehetőség. Ld. pl. M. J. Vermaseren, 1965, U. Bianchi 1979, 3-65 old., D. Ulansey 1998, 7-25 old., mint áttekintése a kutatásnak és a történetnek, Tóth I., 1991, 44-53 old., valamint a lejjebb feltüntetett irodalom.
F. Cumont, 1923, Tóth I., 1966, M. J. Vermaseren, 1981, R. Merkelbach, 1984 etc.
H. Chadwick, 1999, 21, 31 old.
Tóth I., 1991, 46 old., H. Chadwick, 1999, 141-142 old.
Az emlékek csaknem teljes katalógusát ld. in: CIMRM I-II, a névszerint ismert hívőket ld. M. Clauss, 1992.
A sacramentum mibenlétéhez ld. Gáspár D., 1982.
Apuleius: XI, 23: "dicerem si dicere liceret, cognosceres, si liceret audire." Magyar ford. Révay J., Budapest, 1964, 298 old.
Tertullianus: De baptismo V.1, De corona militis XV. 3, 4, De praescriptionem haereticorum XL. 2- itt nyílt utalás is: "et si adhuc memini, Mithra...". Magyar ford. Erdő P., Budapest, 1986, Uo. 3., Adversus Marcionem I. 13. Hasonló példák ismertek még a korból és a szakirodalomban általában meg is vannak említve, így őket itt nem tüntetem fel. Ld. F. Cumont, 1896. Talán Firmicus Maternus-t azért meg lehet említeni külön, mert ő írt ugyan a Mithras kultuszról, azonban művének vonatkozó részéből csak egy pár, majdnem lényegtelen sor maradt. A többi nyomtalanul eltűnt, így ha le is volt írva, ezáltal a titok megőrződött, nyílván nem véletlenül. Ld. Firmicus Maternus 5.
Ld. CIMRM I.-II.
I. Tóth - Zs. Visy, 1986, 45 old., Abb. 4., ld. még Tóth I., 1998.
Ld. lejjebb.
Ld. még: J. R. Hinnels, 1976, 36-67 old, és R. Beck, 1977, 1-17 old., Zs. Visy 1979.
Ld. még: R. Beck, 1976, 208-299 old.
Lásd pl. a heddernheimi I. Mithraeum kultuszkép - reliefén, in. I. Huld-Zetsche, 1986, 20 old.
Az általa szimbolizált fokozathoz ld. I. Tóth, 1974 -75, 152-153 old.
E. Will, 1955, 357-455 old., továbbá L. A. Campbell, 1968 is részletesen elemzi a kultuszképet és a beavatási fokozatokat., A S. Maria Capua Vetere-beli festett kultuszkép leírását ld. M. J. Vermaseren, 1971, 5-10 old. További részletes ikonográfiai elemzést ld. Tóth I., 1998.
St. Insler, 1978, 519-538 old.
A kozmikus hátteret szimbolizáló Nap-Hold, valamint Barlang, ebbéli szerepe több helyen le van írva. Pl. M. Eliade, 1997, 254 old.
St. Insler, A new Interpretation of the Bull-Slaying Motif, 10 p.-Kivonat, Az előadás elhangzott 1975, szeptember 5-én Teheránban a "II International Congress of Mithraic Studies" és megjelent az Acta Iranica-ban, ld. még: U. Bianchi, 1976, 89 old., bővebben St. Insler, 1978, 519-538 old.
M. Speidel, 1980, azon belül 19-27, 40, 38-41 old., Orion alakjához ld. még R. Graves, 1970, I, 237-242 old.
Jankovics M., 1987, 28, 68-69, 78 old.
Tóth I., 1977, 387-391 old.
D. Ulansey, 1998. E könyv téziseinek összefoglalása - amerikai eredeti közlés nyomán - a magyar nyelven megjelenő Tudomány című folyóirat 1990. évi. 2. számában olvasható.
D. Ulansey, 1998, 26-37, 37 old. Perseus alakjához ld. még R. Graves, 1970, 376-389 old.
M. Speidel, 1980, 7 old.
Ld. in. J. Klepešta - A. Rükl, 1975, első és hátsó borítólap belső.
Az illusztráció - az Észak-i égboltról: F. Boll, 1950, XXXVIII/3, XXXIX/4 képek, J. Klepešta - A. Rükl, 1975, első és hátsó borítólap belső, J. Hermann, 1997, 19, 23, 37, 41, 43 old., D. Menzel, 1989, első és hátsó borítólap belső, valamint a National Geographic 1970/augusztus/ középlapjának alapján készült.
A tőr kérdését ld. M. Speidel, 1980, 5 old.
Az egyik legszebb festett kultuszképet ld. in. M. J. Vermaseren, 1971, Plate III. = CIMRM 180. Ezen a kultuszképen, a bika sebe alatti sávban az állat egész oldalát beborítja a vér. A freskó egyéb részein, így beleértve a bika felső felét is, nem figyelhető meg ez az elszíneződés, ami akár penész is lehetne. Ezért itt tudatos festésre gondolok.
Pl. D. Ulansey 1998, 56 old. Ez a kérdés természetesen a fentebb elmondottak függvényében értendő, vagyis a kultuszkép jelenségei közül mindnek van megfelelője az égen.
Ld. 3. Ábra.
Ld. 3. Ábra.
M. J. Vermaseren-C. C. van Essen, 1965, 217 old., L. A. Campbell, 1968, 264 old., vö. még R. Turcan, 1975, 82 old.
M. Speidel, 1980, 45 old.
W. Gundel, RE, XIII Hb., 560-566 old.
W. Gundel, im. 561-562 old., F. Boll, 1950, 60, 84-85 old.
W. Gundel, im. 563 old., F. Boll, 1950, 243 old.
W. Gundel, im. 564 old., továbbá ld. még F. Boll, 1950, 20 old.
Egyéb "túlvilági" elképzelések ld.: F. Boll, 1950, 20 old/2 jegyzet, továbbá uo. 243 old.
Ld. még U. Bianchi, 1979, 25 old.: ".it seems to be a cosmic sacrifice that produces 'blood' with 'saving' power, although Turcan identifies too hypothetically the flooding of the bull's blood with the creation and the entry of the souls into the cosmos."
Az aktus örökkévalóságához ld.: G. S. Gasparro, 1979, 327. "Il carattere "eterno" della effusione del sangue starebbe qui a sottolineare la perpetuitá dei benefici effetti scaturenti dalla azzione divina." - ennek tényleges örök szimbóluma az égbolton a Tejút. Vö. még M. Speidel, 1980, 45 old.
H. Chadwick, 1999, 21-22 old.
A vér kérdéséhez a kultuszban ld. még: L. A. Campbell, 1968, 87, 152-153, 204 old.
Rengeteg kultuszképen ábrázolva. A mítosz leírását ld., M. J. Vermaseren, 1965, 78-85 old., azon belül az útra vonatkozóan ld., 59-85 old.
Ezt a közös aspektusát a tejnek és a vérnek ld. H. Biedermann, 1996, 378-379 és 409-410 old.
M. J. Vermaseren 1971, 17, 47 old., L. A. Campbell, 1968, 311, Tóth I., 1991, 47 old., továbbá a Heliodromus-hoz még: L. A. Campbell, 1968, 292-293 old., M. J. Vermaseren, 1965, 123-124 old. A többi fokozathoz ld. még: L. A. Campbell, 1968, 68-69 old., valamint M. Clauss, 1990, 183-194 old.
Ld. M. J. Vermaseren - van Essen, 1965, 197 old., ld. még CIMRM I. 480/1-7, a beavatási fokozatok megfelelői, azon belül nr. 2: [Na]ma H[eliodromis] tute[l]a S[ol]is.